Az önkielégítéssel kapcsolatban fölvethetünk néhány érdekes konceptuális, erkölcsi és társadalmi kérdést. A konceptuális kérdések akkor vetődnek föl, ha az önkielégítés paradigmáiról gondolkozunk: egy személy, magánlakáson, a genitáliák érzékeny ré szeire manuálisan nyomást gyakorolva vagy ezeket dörzsölve orgazmust vált ki. Ellenben néhány paradigmának látszó sajátosságot logikusan elvethetünk. Mert maszturbálni lehet akár egy buszpályaudvar zsúfolt várótermében is. Nem csak kezet lehet használni, de érzékeny testrészeket megfelelő anyaghoz vagy tárgyhoz is lehet dörzsölni vagy nyomni. Nem kell föltétlenül elérni az orgazmust, sőt nem is kell, hogy ennek elérése legyen a cél. Nem muszáj a nemi szervekre összpontosítani, sőt nem is kell különleges figyelmet fordítani rájuk. A test más érzékeny részeit is lehet dörzsölni, ilyen például az anális maszturbáció, vagy a mellbimbók ingerlése, a combok, az ajkak vagy a csuklók simogatása, ami lényegében nem is tekinthető lényeges konceptuális változásnak. A lényeg az, hogy a személy, aki kiváltja ezeket a kellemes ingereket, ugyanaz legyen, mint aki élvezi őket. Így szemlélve, az önkielégítés azok közé a reflexív műveletek közé tartozik, mint amilyennek az önmegtévesztés vagy az önbecsülés. Sokszor vonnak párhuzamot a maszturbáció és az autoerotizmus között,miközben a maszturbációt itt általában "az embernek önmagával való visszaéléseként" fogják fel, amivel a maszturbáció logikai szemléletét erősítik meg, mely szerint az reflexív tevékenység.

Komoly érvek támogatják viszont azt az állítást, hogy a maszturbáció és az autoerotizmus nem egyenlíthető ki, habár az utóbbi kapcsolódni fog az előbbihez. Ha ez a kiegyenlítés helyénvaló lenne, akkor a kölcsönös maszturbáció jelensége konceptuálisan lehetetlen lenne, márpedig a kölcsönös maszturbáció paradigmája fennáll: két személy egyszerre egymás nemi szervét ingerli. A "játszik magával" és a "játszanak egymással" egyaránt olyan kifejezések, amelyek az önkielégítést írják körül. Ennek ellenére nem könnyű olyan kielégítő leírást adni a maszturbációról, amelyik megmagyarázná, hogy ezt a különleges tevékenységet miért tekintjük (kölcsönös) maszturbációnak. Nem meggyőző az állítás, hogy ez a tevékenység azért önkielégítő, mert magában foglalja a kéz és a nemi szervek használatát. Ezt a felfogásmódot azzal lehetne értelmezni, ha hangsúlyoznánk a különbséget azok között a tevékenységek között, amelyek nem foglalják magukba a behelyezést, és azok között, amelyek ezt teszik, ha a behelyezés szót két test közösülési módjaként fogjuk fel. Az autoerotikus cselekedeteket a maszturbációs tevékenységek közé sorolhatjuk annál a (mellékes) oknál fogva, hogy nem kerül sor a behelyezésre; a kölcsönös maszturbáció paradigmája úgyszintén nem jár behelyezéssel: a férfi és a nő közösülése viszont, akárcsak a férfi és férfi közötti anális közösülés nem tekinthető maszturbációnak, mert a behelyezést is magukba foglalják. Mi több, egy ilyen felfogás azt is magyarázza, hogy a felatio miért nem tekinthető maszturbációnak, és arra a következtetésre biztat, hogy az állattal közösülő férfi nem maszturbál, habár ebben a tevékenységben csak egy személy vesz részt, és egybevág azzal az állásponttal, hogy a tribiáda elsősorban kölcsönös maszturbációt jelent. Mégis elfogadhatatlan az a felfogás, hogy a maszturbáció olyan nemi tevékenység, ami kizárja a behelyezést.

A cunnilungus például magába foglalhatja, bár nem föltétlenül, a behelyezést a nyelv illetve a száj vonatkozásában. Meglehetősen bizonytalan lenne az az állítás, hogy a cunnilingus maszturbáció, ha nem jár behelyezéssel