Tartalomjegyzék - A Gonosz banalitása Nyomtatás

A Gonosz banalitása - 1999/26-27

Józsa Márta»
A NYELV BANALITÁSA - cigányszótár -

1 2 

[Előző] intenzív elméleti és közös-bulizós multikulti-tréning után. Mindenkinek olyannyira a mellényzsebében van a másik megértése, a kulturális türelem és sokszínűség, hogy néhány napja már a székelyudvarhelyi társadalomtudós-növendék sem érzi úgy: a román tanársegéd alternatíváit oly módon lehetne a legegyszerűbben megjeleníteni, hogy választhat: magyar kollégája bal kezében tartott udvarhelyi vagy a jobbjában kinyitott csíkszeredai bicskával bosszulja meg rajta Trianont. Utolsó, didaktikus kérdés az erdélyi magyar diákokhoz: mit tudtok a románok elôítéleteirôl, ismeritek-e például a magyarellenes sztereotípiáikat? Hogyne tudnók, hisz közöttük élünk! - válaszolták a Romániában élô magyar egyetemisták. Az a kifogásuk ellenünk, hogy mi szorgalmasabbak, becsületesebbek, okosabbak és tisztábbak vagyunk náluk. Hogy mi nem élünk úgy, mint a cigányok.



Történet cigányokról

Gábor cigány üstfoltozó volt, legalább félméteres bajusszal, fekete bársonyzakóval és nagy kalappal. Nagymamám rosszallása ellenére rendszeres vendég volt nálunk. Gábor cigány üstfoltozó volt, üst híján beforrasztotta a lyukat a tejesláboson meg a bilimen. A kinôtt ruháimmal fizettünk érte. Fazekakat is árult, két pár lyukas talpú cipôt is megkért darabjáért. Ilyenkor órákig ült törökülésben az udvarunkon, és mesélt. Nagymamám - zárdában felnôtt, vasutaslányból társadalmilag fölfelé mobil úrinô - mindig vele ijesztgetett. Meglásd, ha rossz leszel, hívom a cigányt, aztán elvisz. Nem rossz ötlet, gondoltam magamban, majd megpróbáltam megalkudni Gáborral: elvinné-e az új cipômért cserébe a nagyit.

Nem kellett neki. Gábor cigány után, azt hiszem, évtizedekig nem beszélgettem roma emberrel. Mígnem egy falusi iskolában beás cigány gyerekek, egymás közt argóként használva anyanyelvüket, elküldtek a picsába. Nyelvük archaikus román nyelv, a beások káromkodásaikat az óhazából hozták. Tudok románul - válaszoltam. Megalkudtunk. Ha járnak iskolába, megtanítom ôket az anyanyelvükön írni. Percekig tátva maradt a szájuk a döbbenettôl, amikor a táblán meglátták: tényleg leírható az, amit ôk mondanak. Azt mondták: most már világosan látják, hogy ôk is olyan gyerekek, mint azok, akiknek a tanáraik nem tiltották meg, hogy az iskolában az anyanyelvükön beszéljenek. Úgy érezték, a balsorsnak vége: nem csak mondható, de írható szavaik is vannak, a párbeszéd eztán csak szótár kérdése. Meg voltak gyôzôdve arról, hogy ilyen egyszerű az egész. Mert még nem tudták, hogy a gonosz a részletekben bujkál.



1 2 


Józsa Márta

»
Bemutatkozás

» A szerző további írásai az EX Symposion-ban:
Tartalomjegyzék - A Gonosz banalitása Nyomtatás