 |
|
||||
FALUFÓNIA - 2003/42-43 Józsa Márta»
Mi történik a faluval (szól a kérdés) - van-e még értelmezhetô falukép a társadalomtudományban, vagy pláne az irodalomban, gondolunk-e még valamit akkor, amikor oly könnyedén kacsinttatunk egymásra szavakat mint falu és város, komoly erôfeszítéseket téve annak érdekében, hogy véletlenül se a népies-urbánus dichtómára, inkább arra koncentráljunk: meg tudjuk-e nevezni, mely életformát élnénk inkább, mit választanánk azért, hogy az elvágyódás helyett hazatérés, a nyugtalanság helyett harmónia tematizálja az életünket. E kihívás természetesen éppoly kevéssé érinti a települések szerkezetét, azok leírását, mint a falu témájának jelenlétét vagy nem jelenlétét az irodalomban. Nem is beszélve az izgága-idegen-zűrös város versus nyugodt-autentikus(?)-megismerhetô falu ellentét-szamárságról. Mert ugye milyen is lehet a falu. A romantikus és a szocio-falukép számtalan ponton azonos. A falu - ha megfelel mítoszának - tiszta, organikus, egyszerű, hagyományôrzô. Voltaképpen díszlet valami más elmondásához Az egyik falukép mondjuk Szabó Dezsôtôl való, aki lényegében azt mondja: a magyarság, a magyar nép a parasztsággal azonos, a parasztság a falu, tehát a magyar nép élettere a falu. Az összes többi idegen, elnyomó stb. A falu egyszerűen az öndefiníció-hiánytól küzdô nemzet allegóriája, függetlenül attól, hogy mi az, ami a faluban ontológiailag van. Ugyanez a helyzet az úgynevezett népi írókkal: az elnyomottak, az élôsködôknek kenyeret adó kiszipolyozott vesztes, a szegény ember, nos náluk a képes beszédben ez a falu. Mi lehet a falu még - lehet például népművészet, szellemi folklór. Amelynek attól a pillanattól lesz képes jelentése, amely pillanatban a falut kívülrôl szemlélô értelmiségiek azt tulajdonítanak neki. A faluképek alkotói megírják valamely elszakadás-problémájukat, így kerül a falu az irodalomba. Ugyanis az íróság mégiscsak polgári foglalkozás, pontosabban a polgári foglalkozáshoz képest megfogalmazott foglalkozás, az írónak azzal kell megküzdenie, hogy belevesse-e saját életét és személyiségét abba a minden pillanatban erôfeszítést, bizonytalanságot és állandó szellemi-lelki ottlétet követelô állapotba, amelyet művésznek lenni jelent - vagy pedig éljen értelmiségi, polgári életet. Tonio Kröger, ugye. Nem tudok arról, hogy készült volna statisztika arról: az írók hány százaléka született falun és arról sem hinném, hogy volnának adatok: mennyien élnek közülük nem városban: vajon jelenti-e ez azt, hogy falun. Ha igen miért, ha nem, miért nem, stb. De: ha véletlenül elhisszük, hogy az írók és műveik általában tükrei a magyar valóságnak (mi a fenének volnának azok), okkal gondolhatnók: nincs reprezentatív eltérés a falun született (és dolgozó) valamint városban napvilágra jött (és dolgozó) írók, továbbá nem-írók, pl. vegyészek vagy fullajtárok aránya, szociológiai tagoltsága stb. között. Nos, ha így vagy úgy volna kérdezhetnôk azt is: na és? Következik-e mindebbôl valami/bármi? Valamint (és ami az íróságot illeti) ha valaki falun ír az falusi író-e? Uccu neki: azt sem tudjuk: aki ír, az író-e. Mert miért volna az, s ha nem az volna, akkor mégis mi a csuda volna. Ha ír egyszer. Pláne falun. Ahol mi mást tehetne. És nem mindegy-e, hogy hol írnak az írók, hiszen dolguk az. Tudjuk: per def. nem kecskét pásztorolnak és nem tehenet fejnek és aránylag ritkán aratnak az írók, amikor ôk írók éppen. E tekintetben tehát a falu az író számára nem az élet, de még csak nem is az írás helye, hanem esetleg témája. Mert ha szigorúan vesszük, van azért falu az irodalomban. Olyan mértékben, amilyenben még létezik[Folytatás] Józsa Márta » Bemutatkozás » A szerző további írásai az EX Symposion-ban:
|
|||||
